1 fejezet

Még sötét volt a nyári égbolton. 5 nap telt el azóta, hogy hivatalosan beköszöntött a nyár. Ez volt az utolsó tanítási nap, de ez is csupán egy kirándulás. Kamilla időben felakart ébredni. Barátaival nem rég helyezték át őket ebbe az iskolába. Zombilla és Sziléna még biztos alszanak, gondolta magában Kamilla, miközben az ágyban feküdt. Lassan feltápászkodott és feloltotta a régi olajlámpát az éjjeliszekrényen. Felhúzta a fekete, magassarkú szőrmés mamuszát és a tükörhöz sétált. Tépett, zászlóanyagból készült felkötött halálfejes fekete pólót viselt és sárga térdnadrágot. Haja rakoncátlanul állt szerte-szét fejtetején.Lassan kicsoszogott a folyosóra, apja az ágyban ült és a régi albumait nézegette. Kamilla Karib, más néven Arrabona Sparrow még nem tudja a titkot… A titkot, mely múltjáról szól.Manapság azonban Feketeszakállon is meglátszik a bűntudat. Éppen ezért a titokért… Kamilla csodálkozva kukkant be, majd végül kinéz az előszoba hatalmas hajóablakán. Odakint úgy esik, mintha dézsából öntenék. Fél lábon visszacsoszog. Egyszer úgy is műlábam lesz helyetted! néz le megvetően a bal lábára, ami fából készült. Lassan összefogja rakoncátlan fürtjeit és két szép fonatba köti a fűzöld és vérvörös haját. Ránéz a még alvó papagájára, és vidáman megkocogtatja annak tányérját.
-Sziaaa!-mondja a papagáj furcsa hangján.
Valószínűleg Kamillán kívül kevesen értenék a mondatait.
-Szia haver!-vigyorog az ülőfára, ahol a zöld madár néz.-Hozok neked enni, meg inni.
Ezzel egy dobozhoz lép és egy madáreledeles dobozt vesz elő, meg egy üveg tengervizet, és beleönti a megfelelő tálkákba.
-Így ni. Hamarosan indulnom kell, hiányozni fogsz.
-Neeeekeeeeem is teee.
A lány végül a szekrényhez lépett és előhúzott egy kockás szoknyát és egy zöld felsőt. Gyorsan magára kapta, majd elindult újra az előszobába, de még megállt a konyhánál és egy halas müzliszeletet vett ki a szekrényből. Gyorsan belebújt a fekete csizmájába, ami takarta falábát. Felvette a szemvédőjét és a fekete kabátját, meg a kalózsapkáját. Készen állok a kirándulásra!gondolta magában, ahogy felvette a bőröndjeit.
-Szia apa, szia Pappy!-köszönt és kilépett.
Teljes gyorsasággal futni kezdett. Az MH iskola előtt lefékezett lábaival, és nagyot sóhajtott örömében látva a buszt. Ő jött utolsónak, Sziléna és Zombilla szomorúan néztek rá, mellettük nem volt hely. Az egyetlen szabad hely a hírhedt Toralei Stripe mellett volt. Kamilla végül odalépdelt, tudomást sem véve a macskalányról felrakta a holmiját a tartóra, majd lehuppant az ülésre. Mellette zöld szemeivel a vörös hajú szinte felnyársalta, mögötte pedig két szürke iker nyávogott. Egyiknek fekete haja volt fehér csíkokkal, másikuknak fordítva. Majd a busz lassan, zötykölődve kigurult  a Monster High suli kapuján. Vajon hová megyünk?

2 fejezet

Az út hosszadalmas és fárasztó volt, Kamilla végig MP5-el a fülében ült, de még így sem tudta kivédeni a 3 vérmacskától érkező gonosz poénokat, ám nem foglalkozott velük, hátha abbahagyják. Nem tették. Csak annál jobban belejöttek a gúnyolásba, majd hirtelen arra lett figyelmes, hogy csönd van. Fél szemmel utastására, Toraleire nézett, aki éppen az ablakon szemlélt valamit. Nyakát hátratekerve a macskalányokat is megkukkolta, ők is az ablakon néztek ki. Hirtelen egy vörös hajú lány szavait hallotta meg, Kamilla olyan lendülettel rántotta ki füléből a headsetet, hogy az MP5 leesett a földre, és halk nyekkenéssel kinyiffant. Toralei a másodperc töredéke alatt hátrafordult, mielőtt a zenehallgató készülék leesett, ő már gonoszul vigyorgott. Kimberly, a vörös hajú lány ijedten kapott a szerkezet után, de már késő volt.
-A francba!-ordított teli torokból a kalózszellem.
Mindenki oda nézett, erre Spectra és Spirita a két szellemlány azonnal ott termett, és akár az újságírók faggatni kezdték. Kimberly ijedten hátrált a lányoktól, és értetlenül nézett Kamillára.
-Hess!-morogta Kamilla.-Nincs is semmi látnivaló!- integetett tenyerével a zöld és vörös hajú lány.
A szellemek nagy sóhajjal megfordultak és elnyelte őket a padló, majd két másodperccel később már az ülésükön ültek és beszélgettek titokzatos, földöntúli, vékony hangjukon. Mögöttük egy újabb szellemlány bukkant fel, Stefanynak hívták. Gyönyörű, világosszürke haja volt. A 3 szellemlány vidáman nézett össze, és Spirita meg Spectra lelkesen mesélni kezdték azt, amiről Stefany lemaradt. Stefany Vonghost az iskola egyik új tanulója volt, Spectra Vondergeist unokatestvére. Spirita Host egyikükkel sem állt rokonságban, vörös haja volt, lila csíkokkal. Rózsaszín ruhát viselt, és hajához hasonló magassarkú cipőt. Mind szépek és néhol átlátszóak voltak, Kamilla egy darabig őket bámulta, majd a lesunyt tekintetű Kimberlyre nézett.
-Sajnálom…-suttogta a kannibál.
- Semmi baj!-legyintett Kamilla.- Felejtsük el!
- Oké!- mosolygott Kimberly.
-Majd apa vesz egy újat…- motyogta a lány, továbbra is megbocsátó tekintettel. – Segítesz?
-Persze! –vigyorgott.
Ezzel az MP5 darabjait kezdték felszedni, miközben Toralei megvetően meredt a pórnépre. Hátrafordult két követőjéhez:
-Lányok! A pórnép takarít!
A macskalányok gúnyosan felnevettek, a „pórnép” pedig gyilkos tekintettel meredt Toraleire.
Folytatjuk…