- Erre vártam erre,erre!!!!!!!
- Kiáltja a kicsi medve!-fejezem be halkan újdonsült barátnőm Clary kiáltását.
Sikerült beíratni az osztályunkba! :) És most itt áll és vár engem ( mert milyen érdekes hogy elaludtam XD ) hogy induljunk a buszhoz osztálykirándulásra. Pántos csipkés topot visel és fekete rövid farmert. Tiszta loli! :) Vörös haján melybe fekete-ezüst melír van csak úgy csillog a napfényben.
Én meg próbálom betömködni a táskába a cuccomat de nem sok sikerrel!
Egyszer csak megjelenik Daniel ALSÓGATYÁBAN!
- ÁÁÁÁÁÁÁ!! Mit csinálsz itt alsógatyában???!!!!-üvöltöm, és hogy még élethűbb legyen földobom a dzsekimet.
- Nyugi csajszi!-mondja-Honnan tudtam volna hogy vendéged van?-majd tetőtől talpig végig méri Claryt. Nem értem hogy lehet ilyen nyugodt a hangja!-És még hozzá milyen csinos vendéged!
- Osztálykirándulásra megyünk hülye!- -.- Idióta!
- Szóval ő a bátyád?-kérdezi Clary.
- Aha!-feleli Daniel.
- Megbánod még hogy megismerted!-mondom, miközben rájöttem hogy rossz pulcsit raktam.
- Tessék drágám!-jön anyu, és belenyomja a tökéletes pulcsit a kezembe! Mindig kitalálja mi szeretnénk.-Daniel te meg fáradj föl öltözz fel és ha már ennyire éber vidd el Ange-éket!
- Ah jó!-szól a bátyám fintorogva. Majd fölmegy a szobájába és 1 perc múlva lejön, mire mi már rég kint várunk az udvaron. Clary a karkötőit birizgálva, én meg azért imádkozva hogy mindenem meglegyen!
Mire megérkezünk persze hogy mindenki fönn van már a buszon! De nélkülem nem mehetnek el mert Párizsba megyünk és én vagyok az egyetlen aki tud Franciául! XD
Föllépünk a buszra és mi hallok:
- CSŐŐŐ!!!!!-üvölt a leghátsó ülésről Catherine! Persze Xenia és Levia foghatják be a fülüket! Még szerencse hogy előttük Dixynek és Bixynek fülhallgató van a fülükben!
Az osztályfőnök persze rohan felém és a szokásos szöveg:- Istenem Ange azt hittem nem is jössz! Nem tudom mit csináltunk volna!!
- Ne aggódjon tanárnő akkor legfeljebb valaki gyorsan bemagolt volna egy Francia könyvet! :P De amúgy én sem vagyok bent biztos hogy húszoné- bocsánat huszonöt-nézek Claryre aki immár a 25-ödik osztálytárs-gyereket eltudok kísérni mindenhova hogy tolmácsoljam őket!
- Ne aggódj majd az alapokat megtanuljuk!-szólt Clary.
- Ööö jó.-mondom. Majd megindulok hátra a Bixyék melletti ülésre és azon tanakodok hogy ennyiből akkor mért nem megyünk New York-ba? Legalább az osztály háromnegyede tud angolul!
- Szia.-köszön Bixy miközben kiveszi a fülhallgatót a füléből. Mi pedig lehuppanunk Claryvel a mellettük lévő helyre. Apropó Clary!
- Lányok bemutatom nektek Claryt!-mutatok Claryre.
- He?-néz rám értetlenül.
- Most költözött ide a szüleivel az utcánkba ezért beírattam az osztályba!-mondtam mintha mindent tudnék róla pedig csak 2 napja ismerem!
- Jaa! Az hát!-vágja rá!-Örülök hogy megismerhetlek titeket!
- Szia Clary! Én Levia Than vagyok de szólíts csak Levinek!
- Hi! Én Xenia Fenili vagyok de csak Xenia vagy Xeni!
- Csa! Vagyis Csá! Vagy Haj!!!! Én Catherine Cat vok!!!
- Szia én Dixy Holton vagyok Ő meg itt az ikertesóm B-
- Bixy!-fejezi be Bixy.
- Sziasztok!
- Egy kis figyelmet!-tapsolt a tanárnő miközben elindult a busz én meg jól bevágtam a fejem mert nem kötöttem be az övem így durr neki a támlának.
- ÁÚ!!!-üvöltök fel fájdalmasan. Persze előttem ül az osztály sztárja,az ideális nő,a modell alkatú szépség,a lány akibe minden srác szerelmes: Lulubell és a barátnője Carrie.
- Nem tudsz vigyázni!!!-üvölti le máris a fejem-Most miattad fáj a hátam!-Lulubell valami hihetetlen ahogy közelről nézi az ember! Arca mint a porcelán babáknak, épp elég smink, ráadásul tökéletes rajta minden! Ember lehetne! A barátnőjével együtt! Bár mondjuk nem csodálom mert Lulubell és Carrie tündérek amik eleve közel vannak az emberekhez csak sokkal szebbek.
- Bocs.
- Nos mivel mindenki itt van ezért indulunk a reptérre majd onnan Franciaországba!-fojtatja tovább a tanárnő-és mivel Ange itt van nincs mitől tartanunk!
- És mi lesz ha megbetegszik?-kiált Lulubell.
- Féltékeny.-súgja a fülembe Levi én meg bólogatok rá.
- Mindenkinél van Francia kéziszótár ugye?-kérdezi a tanárnő.
Egy hatalmas IGEN a válasz-Remek! Most pedig mindenki egyen mert e repülőn csak rendelni lehet!-hatalmas zörgés a válasz.
Mi lányok is kicsomagoljuk az ebédet és elkezdjük enni. Közben beszélgetünk míg oda nem érünk a reptérre. A lányok most találkoznak először de úgy tűnik jól kijönnek egymással! Majd fogjuk magunkat és keserves kínlódások közepette átvonszoljuk a csomagmegőrzőbe a cuccokat! Mi lányok az osztályból hatalmas fáradsággal vonszoljuk a bőröndöket míg a fiúk csak néznek ránk és a szemüket forgatják! Míg Dixy egy haragos pillantást vet rájuk ezzel jelezve hogy ha nem segítenek kiszívja a vérüket! Persze mindjárt kezes bárányok lesznek. -.- Még így is alig segítenek de szegény Ethon az osztály strébere aki nincs valami jó formában segíteni szeretne minden lánynak. Talán ezért vagy hogy a lányok még nem tiporták szegényt a földbe! Persze az osztály leghelyesebb srácai csak néznek maguk elé és nevetnek Ethon-ön! Nem a leghelyesebb de azért sajnálom Ethon-t!
- Fiúk menjetek és segítsetek!-kiabál rájuk a tanárnő. Persze nagy nehezen mintha HATALMAS nagy munka lenne elveszik a bőröndjeinket is berakják a megőrzőbe.
- Köszönöm!-mondja a tanárnő helyettünk is mert mi csak nézünk a fiúkra szúrós szemmel!
Majd felszállunk a gépre. Danielnek és nekem nem nagy szám sőt még Clary-nek sem mert mi angyalok ennek a százszorosára tudunk repülni! Ja meg persze Xeni főnixként is nagyobbra tud! De Pl. akik nem tudnak repülni remek élmény volt az út. Dixy és Bixy vagy zenét hallgattak vagy velünk beszéltek vagy azon vitatkoztak hogy Bixy-nek milyen a stílusa! Levi maradt ugyanaz a higgadt lány aki mindig is volt és lekötötte magát. Catherine viszont maga volt a pokol! Össze-vissza ugrált kiáltozott hogy "milyen cool" "de állat" "azta" és így tovább a légi utaskísérő nő pedig alig bírta nyugtatni,és folyamatosan azt mondogatta: "kérem üljön le" "legyen szíves leülni" "kapcsolja be az övét és maradjon nyugton" "maradjon csöndbe hölgyem". Amúgy az út nem volt vészes, igaz rengetegen szenvedtek hányingertől és volt is egy pár taccs, meg a fiúk a lányokat ijesztgették a lányokat hogy "bakker füstöl a szárny" meg "ne má akkor biztosan lefogunk zuhanni" a lányok meg sikítoztak és kitudja mit csináltak még! Nem is érdekel! Majd elbóbiskoltam és arra ébredtem hogy Clary ébresztget azokkal a szavakkal hogy: "megérkeztünk" kelj föl!"! Majd körbenéztem és láttam hogy mindenki nagyon izgul! Elmentem a csomagjaimért és láttam hogy Lulubell vitatkozik a portással. Nem tudtam miért. És nem is tudtam rajt gondolkozni, mert a távolban ott magasodott előttem az: Eiffel Torony!

Csak ott álltam tátott szájjal,és néztem a tornyot. Olyan szép!
- Hmp Én itt hányszor voltam már!
Nagyon köszönöm Lulubell,hála neked vége a szép pillanatnak. -.-
- Ennyiből el sem kellett volna jönnöd,ha annyiszor voltál már itt! -.-
- Jaj drágám,én vásárolni jöttem! A többi gyönyörű ruhám is innen van! - mondta miközben hátra dobta a haját.
- Hát elég ízlésficamosak. - szólt Mark,majd oda lépett Lulubell mögé.
- Pffff! - próbáltam vissza tartani a nevetésem.
- Nem kérdeztelek! -.- Amúgy meg,olyan ne beszéljen aki szakadt dolgokban járkál!
Végig néztem Mark-on. Laza fehér póló "I'm so cool" felirattal,sima sportcipő,és szakadt farmer. Ja.....ja hogy erre értette!
- Lulubell,az a farmer direkt olyan. - világosítottam föl miközben Mark megnézte a gatyáját.
- Akkor is ronda! - majd eltipegett magassarkújában,miközben mi Mark-kal fintorogtunk.
- Ange! Mark! Gyertek,megyünk a szállásra! - szólt Levi miközben integettet nekünk.
- Van szállás? o.o - nézett rám Mark értetlenül.
- Hol aludnál 2 napig te észlény? -_- - majd elindultunk a többiekhez.
Az egész osztály végig masírozott az utcákon,miközben nagy lelkesedéssel hallgatták ahogy beszámolok a nevezetességekről.
- Na és az mi Angel? - mutatott Xeni egy fehér kupolás építményre.
- Oh az a Sacré-Coeur,magyarul a Szent-Szív templom. A porosz-francia háború után 1871-ben határozták el az építését.
- Büszke vagyok rád Ange! - mondta a tanárnő szipogva - Ilyen okos tanítvány. T.T
- Nem....igazából ha nem érdekelt volna biztos nem tanulom meg......
Majd megérkeztünk a szállásra. Én Clary-vel lettem egy szobába osztva. Szép hely volt,látszott hogy ügyelnek a vendégekre. Világos sárga fal,nagy baldachinos ágy,szembe vele egy TV. Aztán két szekrény,éjjeli szekrény meg egy nagy tükör előtte sminkasztallal. Volt még egy fürdőszoba is,és szembe az ajtóval egy terasz. Apropó terasz. Az a többieknek nincs,de én kiharcoltam hogy a miénk legyen az egyetlen teraszos szoba. XP Megérte! Csodaszép volt a kilátás ráadásul kis kávézó asztal is volt, 2 székkel. Clary szerint is megérte.
Majd elkezdtünk kipakolni a bőröndjeinkből. Elég kicsi volt a szekrény,de ha normálisan összehajtogatja az ember a ruháit akkor belefér. Közben azon gondolkoztam hogy Lulubellnek a kb. 5 bőröndje hogy fér be.
Majd mire végeztünk kopogtak az ajtón. Levi volt az,és mondta hogy menjünk enni mert kész a vacsora.
Lementünk az ebédlőbe,és tátva maradt a szánk.
- Véletlen nem egy étteremben vagyunk? - szólt meglepődve Clary.
Nagy kör alakú helyiség volt,szintén kör alakú asztalokkal. Négyes asztalok voltak,viszont a terem végén volt egy nagy asztal ami kb.olyan 30 személyes lehetett. Gondolom az a miénk. A díszítés gyönyörű volt,tele képekkel Párizs nevezetességeiről,és selyem függönyök lógtak le hogy még kellemesebb legyen az amúgy is sötét bordó színű hely.
- Ott az asztalunk hátul! - mutatott Clary az említett asztalra.
- Honnan tudod?
- Ott ugrál Caty! XD
Megnéztem,és tényleg ott volt barátnőm. A széken ülve ugrált és nagyon izgatott volt.
- Gondolom éhes XD - mondtam,miközben az asztal felé mentünk.
Egyszer csak hátulról nagy lökést éreztem,majd utána csörömpölés.
- Excusez-moi! - Hátra néztem,és egy fiatal pincérsrác guggolt a lábamnál. Egy törött pohár darabjait szedte össze a kezével,látszólag nagyon kínosan érezte magát. Így hát leguggoltam mellé,és elkezdtem én is szedni. Értetlenül nézett rám,de látszott rajta hogy nagyon hálás.
- Merci amour! - szólt mikor végeztünk. Ott nyomban olyan piros lettem mint a pipacs,ugyanis az 'amour' szót azoknak mondják,akit szeretnek. Vörös fejjel egy 'semmiséget' motyogtam,majd gyorsan elmentem az asztalhoz.
- Hol voltál? - kérdezte Clary,az étlapból kibújva mikor leültem mellé.
- Sehol. - motyogtam még mindig vörös fejjel.
- Nem tudjuk mit kérjünk! Nem tudjuk lefordítani ez étlapot. - szólt Bixy,csalódottan nézve rám.
- Oh,hát akkor..... - gyorsan fölkaptam egy étlapot,hogy leplezzem pipacsságomat,és elkezdtem böngészni. - Öööö rendeljünk családi menüt!
- Miért? Egy család vagyunk? O.o - szólt Caty,és a többiek is úgy néztek rám mintha hülye lennék.
- Nem! Csak a családi menü nagy,és ha rendelünk több fajtából akkor az elég lesz mindegyikünknek. Meg különben is,változatos és sok féle kaja van rajtuk,így nem esszük ugyanazt. ^^
- És ha jól megnézem,így még kevesebbet fizetünk mintha külön mást kérnénk. - szólt a mindig okos és higgadt Brave.
- Akkor ezt meg is beszéltük! - ugrott föl a tanárnő. - Családi menü lesz!
- Mert nem fogy annyit a lóvé mi? -_- - mondta Mark.
- Serveur! - kiáltottam,és közben tovább böngésztem a lapot.
- Oui? - lépett oda a pincér.
- Nous demandons - kezdtem majd fölnéztem,de nem tudtam folytatni ugyan is az előbbi srác állt előttem. Nem tudtam szólni,csak néztem a világos zöld szemét amíg Ő kedvesen mosolygott rám.
- Ange! - bökött oldalba barátnőm,és azonnal feleszméltem.
Gyorsan kinyögtem hogy 'kérünk szépen minden családi tálból egyet',aztán úgy tettem mintha lesett volna valamim és gyorsan lehajoltam. Mire újra fölültem mindenki értetlenül bámult rám,így még pirosabb lettem mint amúgy. Szinte már vörösebb voltam mint Xeni.
- Minden rendben? - kérdezte Dixy.
- Pe-persze! Csak kicsit fáj a fejem az úttól,ennyi az egész. - közben elloptam Clary jégkockáját is hogy még hidegebb legyen az innivalóm.
Már vagy 15 perce vártunk,de még mindig nem hozták a kaját.
- Mennyit kell még várni?! - mordult föl hirtelen Carl.
- 4 családi menüt nem 5 perc elkészíteni! -.- - cseszte le mindjárt Caty.
Az ablakból figyeltem ahogy megy le a nap. Nem gyújtottak lámpát,így még szebb volt a látvány.
- Párizs a szerelem városa mi? - szólalt meg hirtelen Clary.
Mintha villámcsapás ért volna,és értetlen-zaklatott nézéssel néztem rá. - E-ez hogy jön ide?!
- Mi történt veled az előbb?
- Se-semmi! Csak álmos vagyok! - persze ez hülyeség,hiszen Daniel-éknek még akarok írni hogy jól vagyok,de egy srác nézésére Ti most mit találnátok ki?!
- Ehh~? -.- Ne hazudj!
- Nem hazudok! - barátnőm vádolásából az mentett ki hogy megjött az étel. Szerencsémre nem a pincér fiú hozta.
- Profitez de votre repas! - szólt a pincér.
- Merci! ^^ - mondtam, majd elment.
- Mit mondott? - kérdezte Mark,miközben fürkészte a tálat.
- Jó étvágyat. - közben elvettem a leggusztább húst,amit mindenki más kinézett magának XP.
Az egész osztály elkezdett enni,miközben csak dicsérték a kaját.Tényleg nagyon finom volt. 
Én csak néztem ki az ablakon,és figyeltem ahogy a naplementéből este lesz,és egyre több fény gyullad föl. Gyönyörű látvány volt! Nagyobban akartam látni,ezért fogtam a poharam,és kimentem az ebédlőhöz tartozó teraszra. Mintha a város felett magasodnál,a távolban pedig ott van veled szemben az Eiffel-torony,ilyen érzés kint állni.
- Minden rendben?
Megfordultam és Brave állt velem szembe. Poharát Ő is fogta a kezébe,és úgy nézett rám mintha bármikor összeeshetnék.
- Persze! Mi bajom lenne? - újra a város felé fordultam. A nap már csak egy kicsit kandikált ki,és a nagyobb épületeket kezdték kivilágítani.
- Csak valahogy olyan furán viselkedtél ma. - éreztem ahogy megindul felém,és már mellettem is állt.
- Elfáradtam. Ennyi az egész! - érdekes látvány volt. Középen,ahol a torony magasodott minden fekete és sötét volt. Körülötte,kör alakban az épületek pedig világítottak.
- Értem. - szólt,majd kortyolt egyet. - Figyelj Ange! Ha valami gondod van, nekem.....nekem bármikor elmondhatod!
Mikor ránéztem Brave-re,fölvillant az Eiffel-torony és minden világított. Mintha aranyat öntöttek volna a városra. Brave visszanézett rám,a teraszon sötét volt de így is láttam hogy elpirult.
Elmosolyodtam. - Merci! ^^ - majd újra a város felé fordultam. Csodaszép látvány volt. Párizs tényleg a szerelem városa?

Másnap reggel mély álmomból Clary barátnőm panaszkodása ébresztett fel.
- Ange! Kelj feeeel! Tudod hogy sehova sem mehetünk hogyha nem jössz te is! - közben rázta a testemet,ami megmondom nem valami kellemes érzés.
- Jól van,jól van! - mondtam. Fölültem,kikászálódtam az ágyból és elindultam a fürdőszoba felé. Közben elhaladtam a tükör előtt és úgy néztem ki mint aki kómás. Oké,egy zuhany akár belefér akár nem,nem érdekel! Így hát bevonultam,és bezártam az ajtót.
Hallottam hogy Clary kimegy az ajtón.
- Na,hol van Ange? - kérdezte Dixy.
- Zuhanyzik. -_- - felelte barátnőm.
- Ehh~~~~~~?! - 'hehe,ezt még a fürdőbe is hallottam.'
- Normális ez?! Nagyon jól tudja hogy holnap már megyünk vissza! - 'igen, Lulubell köszönöm,normális vagyok. -.- Meg azt is tudom hogy holnap megyünk.'
- Ennyi azért kijár Ange-nak is! Tudjátok hogy csak Ő tolmácsol nekünk. - 'Levi!!!! *-*'
Oké,ha ennyire nagy tragédia nekik,akkor megyek is. Kiszálltam a zuhany alól,gyorsan fölkaptam a ruhám,és kimentem a többiekhez.
- Nos,mivel ezt a napot a nevezetességekre szenteljük,ezért sétálni fogunk a városba. - szólalt meg nagy lelkesedéssel a tanárnő.
- Mi?! - nézett bambán Adam. 
- Mit gondoltál? Online barangolás Párizsban? -.- - adta meg mindjárt a választ Levi.
Elindultunk a sétánkra. Megnéztük a Mont-Saint-Michael-apátságot,a Notre-Dame-ot,a Chartres katerdálist,a Chambord kastélyt,a Panthéon-t,a Versailles kastélyt és annak Tükör termét,a Diadalív-ot, a Sacré-Coeur-t,és már csak a kedvencem volt hátra az Eiffel-torony. Épp oda tartottunk.
- Váó,már fél négy van? - szólalt meg aggódva Clary.
- Remélem attól még oda érünk! - szólt Xeni. - Ezt vártam egész nap.
- Biztos,már nincs me-
- Ange!!! - monológomat a felém rohanó Dixy és Bixy zavarta meg. - A fiúk leálltak verekedni!
- Mivan?! - kiáltottunk föl egyszerre a lányokkal.
Azonnal oda rohantunk amerre Dixy-ék mutatták,és tényleg igaz volt. 3 melák srác állt szembe Brave-vel,Adam-mel,Mark-kal,Geoge-dzsal és Carl-lal szemben.
- Elég! - rohantam oda villámgyorsan,mielőtt újra nekiestek volna egymásnak.
- Ange.....? - néztek rám értetlenül.
Odaálltam a srácok elé. - Merci- - kezdtem bele,amikor észrevettem. - Áááááá az egy Anime bolt?! - üvöltöttem fel egy bolt felé nézve,ami előtt egy Naruto és Risa kartonfigura állt.
- Ha?! - nézett rám mindenki értetlenül.
Meg sem vártam mit mondanak,rohantam a boltba.
- Quou de neuf?! - nézett az egyik melák a fiúkra,akik zavartan vigyorogtak.
- Jézusom,mekkorát alkudtam! =3 - mondtam miközben jöttem ki a boltból: jobb kezembe: kb. 1000 anime DVD-vel, bal kezembe: majdnem ugyanennyi mangával. Majd észre vettem hogy mindenki értetlenül bámul rám. - Ööööö....... - amit a fiúk nézéséből,kitudtam olvasni hogy: "ez most komoly?!" Háát.....igen komoly! Tudod mikor alkudsz ennyit?! - Ööööö.....Narutó-t? - nyújtottam át az egyik meláknak egy DVD-t hülye mosollyal.
- Stupide! - mondta és köpött egyet,majd elmentek.
Vá-várjunk csak! Ki a hülye te melák?!
- Ehh ezt még én is értettem. - szólalt meg Xeni.
- Normális vagy?! - nézett rám szúrós szemmel Mark.
- Nem! -.- - vágtam rá mindjárt a választ.
- Tszhö!
- Hát itt vagytok! - hallottuk meg hirtelen a tanárnő hangját. - Gyertek menjünk a toronyhoz!
Majd elindultunk a toronyhoz. Amikor a tanárnő megtudta hogy a fiúk verekedtek,az volt a büntetésük hogy az én DVD-imet és Mangáimat cipeljék. >) Remek büntetés tanárnő! *-*
Sokat gyalogoltunk,de 'türelem rózsát terem!' mondja a közmondás. És ez igaz is volt ránk! Mikor odaértünk mindenki vagy előkapta a fényképezőgépét,vagy a telefonját. Tegnap este,az Eiffel-torony csodaszép volt. De így hogy karnyújtásnyira van tőled.....Elképesztő!
- Az Eiffel-torony. - szólalt meg hirtelen Brave. - 320 m magas,8600 tonna. 1887-ben kezdték meg az építését,és 1889-ig tartott. Az 1889-es világkiállításon 19. század legmagasabb építményének számították 1931-ig.
- Hihetetlen! - mondta Levi.
- Hmmm,és ez még csak a kezdet. - szólt a tanárnő.
- Ha? - mindegyikünk értetlenül nézett rá.
- Ugyanis.......dobpergés!
- Dob,dob,dob! - felelte Caty.
- -_- Felmegyünk rá!
Az egész osztály értetlenül nézett a tanárnőre a meglepetéstől. Az Eiffel-toronyra? Ezt nem hiszem el! Nyomban oda futottunk,és alig vártuk hogy föl mehessünk. Még azok is jöttek akiknek tél iszonyuk volt.
Amikor fölértünk,gyönyörű látvány tárult elénk.
- De gyönyörű! - kiáltott fel Clary.
Még Lulubell is elismerte hogy tényleg nagyon szép.
Az egész osztály körbe állta a kilátó helyet,és úgy néztük végig a várost.
- Bár mi ennél sokkalta magasabbra tudunk repülni. - lépett mellém Xeni. - De azért ezt mégis így kell látni.
- Ja..... - csak bámultam a messzeségbe. Olyan hihetetlen volt,ahogy minden eléd tárul.
- Gyertek! Csinálunk egy csoportképet! - kiáltotta a tanárnő.
Összeölelkezve meredtünk a lencsére,ami ezt a remek napot megörökíti.

- Megjöttem! - kiáltottam,amint beléptem az ajtóba magam után vonszolva a táskámat.
- Hiányoztál kicsim!!!! - kiáltotta anya,és beleborult a nyakamba.
- Végre itt vagy csipet! - mondta apa,és megveregette a vállam.
Nina és Run is lefutott,sőt még Daniel is lejött.
- Hiányoztál Hugi! Nem volt kit idegesíteni! XP
- Gonosz vagy! >.<
Jó újra itthon lenni,ismerős arcok,ismerős helyek között. De egy biztos! Ezt az osztálykirándulást sosem felejtem el! :)